Tósokberénd városrész weboldala a Tósokberéndért Egyesület gondozásában

Ajka-Tósokberénd

Aktuális hírek


"Évindító" gyűlés

Fényképezte: Kalló Imre (2018.01.19.)     

2018.01.06.

2018.01.13.

2018.01.27.

Részletek a Tósokberéndért Egyesület alapszabályából:

Az egyesület célja:

Az egyesület fő célja az, hogy Ajka város tósokberéndi városrészében az 1950-ig önálló Tósok és Berénd községek, majd 1959-től Ajka városhoz tartozó Tósokberénd település múltját, kulturális emlékeit és örökségét ápolja, környezet-, és természetvédelmi, valamint ismeretterjesztő és sport tevékenységével, rendezvények szervezésével Tósokberénd közösségének javát szolgálja.

A fenti cél megvalósítása érdekében az egyesület főbb tevékenységei:

  • Településünk múltja
  • Kulturális tevékenység
        –  Hagyományok újraélesztése és azok megőrzése
        –  A településen lakó alkotók munkájának a bemutatása, kiállítások szervezése
  • Környezetvédelem, természetvédelem
        –  A településen lakók környezeti tudatának a formálása
        –  A település szebbé tétele
        –  Szemétgyűjtési akciók szervezése
  • Ismeretterjesztés
        –  Előadások szervezése
  • Sport
        –  Szabadidős és sport programok szervezése
  • Rendezvények
        –  

  • Múlt


    Kultúra


    Környezetvédelem


    Ismeretterjesztés


    Sport


    Rendezvények

Tósok, Berénd, Tósokberénd múltja



Belen-Thovsoch-Thosok

1211 Belen, másik Belen

1211-ben II. András király Uros apát kérésére újra összeíratja a Tihanyi Bencés Apátság birtokait és az ott élő szolgálókat, majd új formában megerősíti az 1055-ös alapítólevél tartalmát. A felsorolt faluk: ..., Belen, altera Belen, ... A Belen falu Berénddel, az altera (másik) Belen pedig Tósokkal azonosítható (9 illetve 17 jobbággyal).

1266 Thovsoch

Nevének első írott említése

1319 Thosuch

Névalakja Thosuch

1488 Thosok

Az 1488-ban készült Veszprém megyei adólajstromban (Berénd már a zirci apátságé) Thosok továbbra is mint tihanyi apátsági birtok szerepel. 10 portája van és 10 forint adót fizet. Az adófizetést Mátyás király (1458-1490) rendelte el.

1514 Dózsa-féle parasztháború

1514. júliusában kirobban a Dózsa-féle parasztháború. A Bakonyban is vannak zavargások, de Tósokig nem érnek el.

1531

Az 1531-es összeírás arról tanúskodik, hogy Tósok adója továbbra is 10 forint, de a tíz adózó porta mellett már regisztrál három puszta- és négy szegény portát is.

1534 Choron András

Miután Tihany várát és monostorát 1534-ben a devecseri földbirtokos, Choron András elfoglalja, mint tihanyi apátsági tulajdon, Tósok is az ő birtokába kerül. Háborúskodás kezdődik, megindul Tósok elnéptelenedése. 1536-ban már csak három adózó portája van a falunak, 1542-ben négy és fél, 1548-ban 5, 1550-ben 4 az adózók száma.

1552 Veszprém eleste

1552-ben Khadim Ali budai basa hadai közel kétheti ostrommal elfoglalják Veszprém várát. A környékről 15 falu népe menekül el, köztük a tósokiak nagy része is.

1555 Thosok elpusztítása

A következő török támadás 1555. Mivel a török hadak se Palotát (Várpalotát), se Tihanyt nem tudják bevenni, kirabolják a környékbeli falvakat. Az ezévi adóösszeírásban: "Thosok desolatum penitus per Turkos." (Tósokot a törökök teljesen elpusztították.)

1559-1566 Tósok, az elpusztított község mégis életképes
  • 1556-ban 4 porta (I. Ferdinánd királyé)
  • 1559-ben 5 és fél porta, 4 szegény, 3 zsellér (a tihanyi váré, azaz a királyé)
  • 1566-ban 24 egész telkes jobbágy család (Thury György visszafoglalja Veszprémet a töröktől)
  • 1570-ben ugyanennyi a porták száma, de már 9 zsellérről is szól az írás (Omer aga tímárbirtoka)
1572-1696 Tósok lakatlanná válik

A törökök által ellenőrzött falvak kétfelé adóznak: a török mellett a régi magyar földesúr is szedi az adót.

  • 1572-ben 11 egész telkes jobbágy, 3 zsellér
  • 1609-ben már csak 5 egész telkes jobbágy
  • 1613-ban még 12 egész telkes jobbágy
  • 1619-ben 6 egész telkes jobbágy
  • 1626-ban 4 egész telkes jobbágy
  • 1637-ben már egy sem
  • 1696-ban Tósok már a térképen sem szerepel

Tilhof Endre: Tósok hét évszázada
könyv alapján a szerző hozzájárulásával


Újrakezdés

1717 betelepítés kezdete

A földesúr, Tihany írásban is felszólítja a Dunántúl szabad költözésű jobbágyságát, telepedjék meg Tósokon.

1720 építkezések, 1722 "betelt" a falu

A folyamatos betelepülés következtében 1722-ben "betelik" a falu. Vonzó hely Tósok, mert az itt letelepedő szabad költözésű jobbágyok - mivel messze van Tihany, az apátság - inkább bérleti mint jobbágyi viszonyban vannak a földesúrral. Az efajta jogviszony viszonylagos termelési szabadságot és viszonylagos gazdasági függetlenséget jelent.

Az újratelepülés után Tósokon a reformátusok kerülnek többségbe. A XVIII. század közepén számuk kb. hatszorosa a katolikusokénak. "Erősek" a hitben és anyagilag is, már az 1720-as években építenek imaházat haranglábbal és iskolát iskolamester-házzal.

1770-1787 irtásföldek

A XVIII. század első felében Tósok falu határának nagyobb részét még erdő borítja. Az újonnan betelepülők úgy juthatnak nagyobb földhöz, ha kiirtják az erdőt (elődeink ezt nem jelentik az uradalomnak). Így aztán nagy az apátság meglepetése és bosszúsága, amikor 1787-ben számbaveszi tósoki birtokait. 400 hold területet vontak ki így a terhek alól.

1784 népszámlálás II. József rendeletére

A számlálóbiztosok 1785-ben értek Tósokra, ahol

  • 52 házat, 68 családot írnak össze.
  • Közülük 183 a férfi, 177 a nő, összesen 360 személy.
  • A férfiakból nemes 15, polgár 6, paraszt 30, polgár és paraszt örököse 29, zsellér 32, egyéb 14.
  • A házasok száma 70, a nőtleneké, özvegyeké 113.
  • A vallás szerinti megoszlás: katolikus 210 fő, protestáns 150.
1831 kolerajárvány

Hiába tiltják be a vásárokat, búcsúkat, hiába állítanak őröket a helységek be-, illetve kivezető útjaihoz, hiába temetik az elhunytakat elkülönítve és sokkal mélyebbre a szokásosnál, a járvány az egész országot bejárja.

A környék adatai (a halottak száma):

  • Ajka (26)
  • Ajkarendek (9)
  • Berénd (9)
  • Halimba (8)
  • Lőrinte (4)
  • Padrag (10)
  • Polány (16)
  • Tósok (2)

Szomorú adatok, bár Tósokot majdnem elkerülte.

1833 templomépítés

1833. május 20-án illő ceremóniával lerakják az új templom fundamentumkövét, és ezzel elkezdődik az építkezés. December 13-án már tető alatt áll. A torony még nincs kész, de egy év múlva 1834. december 11-én már ezt jegyzi fel az esperesi vizitáció: "A szép és igen nagy ékességgel tündöklő újj templom tágas, a székek még nem készek." Tervezője ismeretlen, a tervrajzok sem maradtak fenn. Belmérete 17m x 7,7m. A templom teréből előreugró torony gúla alakú, a gömbbel és a csillaggal együtt 28 méter magas. Borítása vörös rézlemez.

1836, 1926 harangok

A két harang közül a kicsi 1836-ban készült, súlya 180 kg. Árát ahívek adták össze, készítőjének neve olvashatatlan. A nagy harangot 1926-ban készíttette a tósoki Szent Eklézsia. Súlya 359 kg, készítője Szlezák László, Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere.

1842 a katolikusok is iskolát építenek

Az újratelepülés után a katolikusok több évtizedig kisebbségben élnek. Gyermekeik 1774-ig a református iskolába járnak. Ekkor átkéretőznek Beréndre, hittestvéreik iskolájába. Az újabb kisebbségi lét, a német (sváb) többségű iskolában 68 évig tart. 1842-ben azonban megelégelik hátrányos helyzetüket és saját iskolát alapítanak. A tósoki katolikus tanítónak nagyon kicsi a jövedelme, mert a hitközség lélekszáma csak mintegy 250 fő, így a tanköteleles gyerekek száma is alacsony. E kevés fizetség is oka, hogy az "oskola mesterek" egymásnak adják a kilincset. 1864-től már végérvényesen a beréndi iskola tanulói lesznek a tósoki katolikus gyerekek.

1847 árvíz

1847 őszén árvíz pusztítja a falu alacsonyan fekvő részeit. A károk jelentősek, de emberéletben nem esik kár.

Tilhof Endre: Tósok hét évszázada
könyv alapján a szerző hozzájárulásával


1848-1950

1848-1849 Tósokon

A forradalom úgy hat a magyar Tósokra és a német Beréndre, hogy felerősödnek a két falu közötti örökös, de néha csak lappangó ellentétek. A beréndiek meg akarják gátolni Kulcsár Antal tósoki legény házasságát Mainczinger Éva beréndi leánnyal. Életveszélyes fenyegetéseik ellen a beréndi plébános, Szalay Flórián a Miskén lakó Saary László főbírótól kér segítséget.

Nemzetőrség

Veszprém megyében is megindul a nemzetőrség szervezése. Így azután amikor 20-tól 50 éves korig Tósokon is mindenkit összeírnak, aki fél telekkel vagy hasonló kiterjedésű földterülettel rendelkezik, illetve legalább évi 100 forint tiszta jövedelme van, besoroznak nemzetőrnek 38 főt. Közülük 8-an önkéntesek. Arról nincsenek adatok, hogy a besorozottak be is vonultak volna, de azt tudjuk, hogy a tósokiak - beréndiek őrseregi kapitánya Bezeredj Kristóf, a későbbi devecseri járási főszolgabíró.

Jobbágyfelszabadulás

Az osztrák hadsereg 1849 júniusában megszállja a Dunántúlt, augusztus 13-án Világosnál a Görgey vezette hadsereg leteszi a fegyvert, a szabadságharc elbukik. A falu, a parasztság számára azonban megmarad 1848 legnagyobb vívmánya a jobbágyfelszabadulás. Eltörölték a dézsmát, a papi tizedet és az egyéb szolgáltatásokat, megszűnt az úriszék.

1870 Alsó- vagy Metsző malom, később Hefler malom

A viszonylag nagy malmot 1870-ben a tihanyi apátság létesítette a Torna patakon. Korabeli végzőképessége 6-8 q volt csupán. Később a Hefler család kezére jut, akik egészen az államosításig (1951-ben történt) birtokolják. Két részből áll. Egy lisztelő-daráló és a fűrészmalom voltak részei. A fűrészmalom 1926-ig a malom leégéséig üzemelt. A favázas malomépületben a vízienergiát toló-vonó mozgássá alakította át egy szerkezet. Ez volt az utolsó fűrészmalom Ajka környékén. A leégés után a malmot újjáépítik. A vízifűrészműt már nem. Vizierő hajtja turbina berendezéssel, napi teljesítménye ekkor 16 q. A második világháború után 1947-ben villamosítják és korszerűbb tisztítóberendezést kap. 1951-ben az állam igénybeveszi. 1957 februárjában végérvényesen leáll.

(Sebő József: Az ajkai malmokról)

1877 tagosítás

Közel egy generációnyi időnek kellett eltelnie, mire az 1848-ban meghirdetett jobbágyfelszabadulás, az úrbéri szolgáltatások eltörlése megtörténhetett, mire a paraszt tulajdonosává válhatott annak a földnek, amelyet mindig ő művelt.

Ezután Tósok község határának Birtokkönyve összesítve:

Az apátsági erdő

A tagosítás, a földek kimérése után a tihanyi apátságnak Tósokon 434,6 hold erdeje maradt. Mivel a távolság miatt e birtokát továbbra sem tudja jól hasznosítani, bérbe adja Tósok községnek - 400 forint körüli összegért - legelőnek. Tósok határa nagyon kicsi, ezért a község 1886-ban 28.000 forintért megveszi. Ezzel teljesen a maga ura lesz a község, s közel 700 évig "uralkodó" volt földesurával, a tihanyi apátsággal minden kapcsolata megszakad.

1895-es birtokviszonyok
1936 újabb református iskola

Az első kapavágás dátuma júl. 27. Október 5-én kész a szép, modern iskola, amelynek építéséhez 4000 pengő államsegélyt is kapott az egyházközség. Az iskolaépület egy 6,5x9 m-es fapadlójú, négy ablakos teremből, egy 3x3 m-es előtérből és egy széles 1,8x3 m-es, könnyen járható padlásfeljáróból áll. A padláslépcső alatti tér a tüzelőanyag-tároló szerepét is betölti. A tanterem padlása egyúttal az egyház takarékmagtára, ezért a födémet nagy teherbírásúvá építették.

A tervek szerint az iskola - a tanítási időn kívül - a református egyházi egyesületek, a presbitérium, az énekkar, a Nőszövetség, a vasárnapi iskola... összejöveteleinek is helyet ad.


Tilhof Endre: Tósok hét évszázada
könyv alapján a szerző hozzájárulásával



A magyar Berénd

1199 Berénd és Erdőberénd

Berénd és "testvére" Erdőberénd első említése (utóbbit V.István magyar király Saul fia Lőrinte vezérnek ajándékozta szolgálataiért).

1211 Belen, Berend

A falu neve 1211-ben a tihanyi apátság birtokösszeírásában Belen (lakossága 9 háznépből, családból áll), 1240-ben a veszprémi káptalan oklevelében újra Berend alakban tűnik fel. Ebben az időben a tihanyi apátság birtoka ugyanúgy, mint a szomszédos Tósok.

1308, 1360

Berénd a XIV. században már virágzó község, temploma lelkészsége, papja van, akit 1308-ban, 1360-ban, 1480-ban és 1550-ben is említenek a források.

1416

A Szent László-féle állevél a Tósok melletti Beréndet 10 házzal, 2 malommal és egyéb tartozékokkal említi.

Ezután már nincs róla többé szó, mint tihanyi apátsági birtokról.

1488 Beryn

Később nagyon mozgalmassá válik a falu sorsa. 1488-ból fennmaradt Veszprém megye adólajstroma. E szerint Beréndet (akkor Beryn) már mint a zirci (cisztercita) apátság birtokát veszik számba 16 portával, benne 16 háztartással, 16 forint adóval. Veszprém vármegye vásárhelyi székéhez, Miskei György szolgabíró járásához tartozik.

1524, 1526

1524-ben a veszprémi püspökségnek fizet adót, de két év múlva, a mohácsi vész után, a devecseri várúr, Choron János birtokába kerül.

1531

1531-ben még 18 portát, 5 szegényt és 8 lakatlan telket regisztrálnak.

1536 Kovácsberény

Veszprém vármegye 1536-os térképén Kovácsberényként szerepel. Ekkor már csak 6 portából áll a település.

1538 Kowach Berend

1538-ban Szapolyai János magyar király az összes kegyúri jogokkal a felvidéki, Nyitra megyei származású, lutheránus vallású Podmaniczky Jánosnak és testvérének Podmaniczky Rafaelnek adományozza. Ebben az időben nevét Kowach Berendnek írják. 1545-ben (Palota várának a tulajdona) 12 portát tartanak nyilván. Ekkor még áll (és működik) a falu plébániatemploma.

1553 törökdúlás

Eddig külső ellenség nem pusztította Berénd környékét. Azonban 1552-ben a törökök elfoglalják Veszprémet. Veszprém várának ostromakor Berénd összes lakója elmenekül. Az üresen maradt, elhagyott falut 1553-ban templomával együtt feldúlják, lerombolják és fölégetik a portyázó törökök.

1564, 1567, 1570

1564-ben Thury György palotai (várpalotai) kapitánynak adományozza Miksa király, azzal a feltétellel, hogyha a vidék felszabadul a török uralom alól, a falu visszaszáll a ciszterciekre. 1567-től újra lakott hely, a törököknek is adózik. 1570-ben 4 portát, 1 új házat és 2 zsellérházat írnak össze.

1589-1618 lakatlan

1589-től újból teljesen lakatlan - egészen 1618-ig.

1636, 1645

1636-ban még a Thury örökösök birtokában van Berénd és fél porta után adózik. A törökök elől elmenekült - katolikus - lakosság leszármazottaiból, a bátrabbak közül lassanként mind többen visszaszivárogtak. 1645-ben már nem elég számukra a beréndi határ, mert néhányan Tósok határának használatáért fizetnek fűbért a tihanyi apátságnak, illetve Somogyi János tihanyi kapitánynak.

1660

Az elmenekültek közül sokan nem térnek vissza. Házhelyeiket új betelepülők - protestánsok - foglalják el. 1660-ban - közel 150 évi hányódás után - Berénd visszakerül a zirci (cisztercita) apátság birtokába.

1696? újabb törökdúlás

A portyázó törökök újra elpusztítják, majdnem teljesen lakatlanná válik. Veszprém vármegye 1696-os térképén sem szerepel, határát (földjeit) a polányi jobbágyok használják.


Tilhof Endre: TósokBerénd és temploma
könyv alapján a szerző hozzájárulásával


A német Berénd

1727 betelepítés

A török kiverése után a veszprémi egyházmegye 2881 falujából mindössze 734 maradt meg. Berénden is csak 6 jobbágy család él. 1727-ben a zirci apátság is elhatározza, hogy szaporítja jobbágyai számát. (Tósok betelepítése már tíz évvel ezelőtt megkezdődött.) Harminckét szabad menetelű, főképp katolikus német (osztrák és sziléziai) és hat magyar családot költöztet a faluba az itt élő protestáns vallású örökös jobbágy családok mellé.

1736 kápolnaépítés

A betelepülőkkel kiegészült, most már vegyes lakosságú falu hangyaszorgalmú népe hamarosan felépíti házait és utána elkezdi a romokban heverő katolikus templom újjáépítését. 1736-ban elkészül a régi templom köveiből a Szent Rókus tiszteletére épített kápolna.

1745 Mária Terézia királyi pátense

A veszprémi püspökség fölméreti az egyházmegye településeinek állapotát. A gyermekes családok száma 108, egy családra 5,4 gyermek jut. Sajnos a reformátusokról nagyon keveset tudunk.

1756-1758 a harmadik templom

A Szent Rókus kápolna hamarosan szűknek bizonyul. Új templom építésébe fognak, amelyet 1758-ban már fel is avatnak. Ennek nyomai (az alapfalak) a mai templom előtti lejtőn, a plébániaház előtt - már betemetődve - még megtalálhatók. A templombana Polányban lakó szerzetes lelkészek miséznek, váltakozva két ünnepnapon magyarul, a harmadikon németül. Az iskolában is kétnyelvű, magyar és német oktatás folyik.

1768

1768-ban már háromszázhúszan élnek a faluban. A tabella 23 telkes jobbágyot sorol fel, közülük 16 német nevű, s 32 házas zsellért, akikből nevük alapján 23-at számíthatunk németnek.

1784-1785 II. József "kalapos király" átfogó összeírás

Berénd lakossága 63 házban, 87 családban 502 fő. A megművelhető földterület nagysága 292 kat. hold.

1799-1807 a Szent István templom

1799 végén lerakják egy új, még ma is páratlan szépségű, 30x23 m alapterületű, görögkereszt alakú templom alapkövét, ami 1807-ben elkészül. Magassága - a küszöbtől a gömbig - 39,7 méter. A gömb átmérője kb. 1 méter, a kereszt magassága kb. 2,5 méter. A falak vastagsága: 70-130 cm. 1808 júniusában a belső berendezés is a helyén van, s az Úrnap utáni vasárnapon szenteli fel Zsolnay Dávid veszprémi püspök.

1831 kolerajárvány, 1847 árvíz

Szomorú esemény az 1831. nov. 5-től dec. 20-ig tartó kolerajárvány, amelyben kilencen meghalnak, és az 1847. szept. 30-i árvíz, amikor a Torna-patak kilép medréből és elönti a falut.

1848

A földesurak kártalanításával egybekötött jobbágyfelszabadítás 1848 márciusának legnagyobb vívmánya. Megszűnik az úrbériség, a földesúri hatóság (úriszék), a robot, a dézsma és a pénzbeli illeték. A birtokviszonyokban azonban a 48-as törvények sem idéznek elő változást, csak a gazdasági terhek alól szabadítják fel az úrbéres parasztokat. Földjük nem lett több, mint korábban volt, csak a terheik lesznek kevesebbek. A forradalom vívmányaként a volt jobbágyok is választójogot kapnak, igaz csak azok, akik legaláb negyed telekkel rendelkeznek.

1849 nyara kolerajárvány

1849 nyarán újra kolera pusztít a faluban. Most 32 az áldozatok száma. Köztük van a falu tanítója Vanicsek Vince is.

1852 himlőjárvány

Nincs vége a falut sújtó tragikus történéseknek. 1852-ben himlőjárvány dühöng. Többen meghalnak, de számuk nem ismert. 1854-ben állatvész tör ki. Sok szarvasmarha és ló elpusztul.

1855 kolerajárvány, árvíz

1855-ben újra kolerajárvány és vele egy időben árvíz is pusztítja a falut. Két év múlva egy elmeháborodott gyújtja fel Beréndet. Leég hat lakóház, kilenc pajta, nagyon sok egyéb gazdasági épület, felszerelés, takarmány.


1864 hivatalosan Tósokberénd

Berénd másik testvére vagy inkább iker-párja Tósok falu. Vele a kezdetektől - ha sokszor civódva is - együtt élt. 1828-tól gyakran a nevét is használta (így: Tósok Berénd, vagy így Berénd-Tósok). 1864-ben hivatalosan is felvette a Tósokberénd nevet.


Tilhof Endre: TósokBerénd és temploma
könyv alapján a szerző hozzájárulásával



Református templom – Tósok

1833. május 20-án illő ceremóniával lerakják az új templom fundamentumkövét, és ezzel elkezdődik az építkezés. December 13-án már tető alatt áll. A torony még nincs kész, de egy év múlva 1834. december 11-én már ezt jegyzi fel az esperesi vizitáció: "A szép és igen nagy ékességgel tündöklő újj templom tágas, a székek még nem készek."

Tervezője ismeretlen, a tervrajzok sem maradtak fenn. Belmérete 17m x 7,7m. A templom teréből előreugró torony gúla alakú, a gömbbel és a csillaggal együtt 28 méter magas. Borítása vörös rézlemez.

A két harang közül a kicsi 1836-ban készült, súlya 180 kg. Árát a hívek adták össze, készítőjének neve olvashatatlan. A nagy harangot 1926-ban készíttette a tósoki Szent Eklézsia. Súlya 359 kg, készítője Szlezák László, Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere.

Tilhof Endre: Tósok hét évszázada
könyv alapján a szerző hozzájárulásával


Katolikus templom – Berénd

1799 végén lerakják egy új, még ma is páratlan szépségű, 30x23 m alapterületű, görögkereszt alakú templom alapkövét, ami 1807-ben elkészül.


  • Magassága - a küszöbtől a gömbig - 39,7 méter.
  • A gömb átmérője kb. 1 méter, a kereszt magassága kb. 2,5 méter.
  • A torony alapterülete 5 x 5 méter (külső méret).
  • A középtér 13 x 13 méter.
  • A mellékhajók szélessége 6,5 méter, mélysége 3,5 méter.
  • A szentély szélessége 8 méter.
  • A sekrestye 4 x 5 méter.
  • A falak vastagsága: 70-130 cm.

1808 júniusában a belső berendezés is a helyén van, s az Úrnap utáni vasárnapon szenteli fel Zsolnay Dávid veszprémi püspök.

A beréndi katolikus templom a környék egyik legszebb építészeti remeke, a barokkból a klasszicizmusba áthajló stílus egyik legérdekesebb példája. Az épület megjelenési formája, a görögkereszt alak is nagyon ritka még e korban.

A főoltár építésére, kialakítására fordítják a legtöbb gondot, mert a legfontosabb templomi tevékenységnek, a szentmisének a színhelye. Az alaprajz megszerkesztésekor a tervező építész legfőbb törekvése mindig az volt, hogy a főoltár a templombelső minden pontjából egyformán látható legyen.

Az orgona nagy valószínűséggel Magyarországon készült a 19. század első felében. Lehet, hogy újként került a templomba, de a szájhagyomány szerint Zircről vagy Győrből telepítette át a zirci apátság. Amit tudunk róla: egy manuálos, pedálos csuszkaláda rendszerű mechanikus orgona. A fúvóművet (fújtató) eredetileg emberi erővel (lábbal) kellett működtetni, de már évek óta villanymotor hajtja.

Templomunk tornyában három harang hívja vagy siratja a híveket. Közülük csak egy, a középméretű vészelte át a világháborúkat. A nagyharangot és a lélekharangot 1916-ban leszerelték, összetörték, elvitték és beolvasztották, hogy belőlük ágyút öntsenek. Az elrekvirált nagyharangot és lélekharangot az egyházközség csak 1930-ban a Szent Imre-ünnepre tudta újjal pótolni. Mindkettőt Szlezák László Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere készítette Budapesten.

Tilhof Endre: TósokBerénd és temploma
könyv alapján a szerző hozzájárulásával


Református templom – Berénd

A beréndi református templomról, amit eddig nem tudtunk

Beréndi református templom: Berénden a reformáció kezdetén már áll egy kis kőtemplom, amelyet,!!! 1545-ben építtet Podmaniczky Rafael, a község földesura. A gyülekezet kezdettől fogva filia, azaz leányegyház. Először Rendekhez tartoznak, amikor ott 1744-ben megszűnik a szabad vallásgyakorlat – mert elűzik a lelkipásztort – akkor Padraghoz kapcsolódnak.

Berénd és Tósok reformátusai ebben az időben közösen tartanak egy lévitatanítót, aki a beréndi kőtemplomban mindkét falu református híveinek prédikál, és tanítja a gyermekeket a tósoki iskolában. Berénd katolikus németekkel való újratelepítésekor még él jó néhány református magyar örökös jobbágy. 1734-ben Pátkai Mihály közös lévita távozása után már nem kapnak lévitát, egy vacans (vándorló) prédikátort fogadnak az istentiszteletek végzésére és tanításra. Midőn ezt a tihanyi apát megtudja, a prédikátort kiűzeti a faluból. A beréndi plébános pedig – a tihanyi apáttal egyetértve – csellel elfoglalja parókiájukat, s 1756-ban elveszi a beréndi kőtemplomot is, 1761-ben megszüntetik a szabad vallásgyakorlatot. Az elvett parókiáért 33 rhenusi (rajnai) forint, kártalanítást kínál fel a tihanyi apátság, de azt nem fogadják el abban a reményben, hogy még mindent visszakaphatnak, de ebben csalódniuk kell.

1752-től a zirci apátságból kiküldött Abele János páter, beréndi plébános végezhet csak minden szolgálatot a tósoki és beréndi reformátusok között. Még e szorongatások közepette is ott marad, és titokban tanít Kováts Márton levita, de amikor 1768-ban a tanítólakás nagyobb szobájában végzett tanítást is megtiltják neki, távozik a faluból. Ebben az időszakban, mivel a padragi anyaegyház lelkipásztora már nem járhat el a filiákhoz, Tósok és Berénd reformátusai Padragra járnak istentiszteletre.

A Tósokberéndi Hírmondó újságcikke
alapján a szerző hozzájárulásával



Az iskola rövid története

Iskolánkat, a Szent István Király Római Katolikus Általános Iskolát 2012. augusztus 1-jén alapította a Veszprémi Érsekség. Az intézmény jogutód nélkül jött létre, ám az épület, ahol működik, évszázados múltra tekint vissza az oktatás területén.

Ajka 1959-ben lett város 8 faluból. A nyolc falu egyike Tósokberénd, mely ma kertvárosként illeszkedik a város vérkeringéséhez. A valamikori két település Tósok és Berénd (1864-től Tósokberénd) földrajzilag annyira közel fekszenek egymáshoz, hogy csupán egyetlen utca választja el őket. Ez az utca azonban fontos határ. Ez jelzi a lakók vallási és nemzetiségi hovatartozását. Mindkét helységbe telepítettek németeket, ám míg Tósokon a teljes elmagyarosodás figyelhető meg, addig Berénden még 1930-ban is 288-an magyarnak, 347-en pedig németnek vallják magukat. Berénden katolikus vallásúak laknak, míg Tósokon a reformátusok is szép számmal jelen vannak.

Katolikus iskola

A falvakba lassan és későn érkezett meg a betű. Azt tudjuk,hogy Beréndnek már a 14. században lelkésze volt. Mivel az oktatás csírái általában templomok körül mutatkoztak, arra következtethetünk, hogy valamiféle oktatás itt is lehetett. A papok mellett félbemaradt diákok, iparos emberek, kiszolgált vagy rokkant katonák okították a nebulókat. Képzett tanítókat csak a 18. század végétől kezdtek alkalmazni. Berénden már 1760-ban a Sziléziából betelepült német földműves lakosság igényéhez igazodva kétnyelvű oktatás folyt.

Az első név 1779-ből maradt fenn. Karner Ádám ekkor az iskola vezetője. Minden tanuló szüleitől 25 krajcárt kap, ám a szegény gyerekeket ingyen tanítja. Az iskolaházról annyit tudunk, hogy szilárd anyagból épült, ennek építése, fenntartása és javítása a közösség feladata. A befogadóképességéről 1817-ből származik adat, mely szerint 50 tanuló számára van hely, ezzel szemben 72-en járnak az iskolába.

Ebben az időben 1774-től 1842-ig a tósoki katolikus gyerekek is a beréndi iskolába járnak. A létszámok növekedése miatt a zirci apátság 1841-ben új iskolát és hozzá kényelmes kántortanítói lakást építtetett. Egy év múlva, 1842-ben kiújulnak a viszálykodások a tósokiakkal, akik megsértődve saját iskolát létesítenek, nem engedik a gyerekeiket Beréndre, ám a mesterek egymást váltják a szűkös járandóság miatt. Ezért 1856-ban kötöttek egy szerződést a beréndiekkel, melyben rögzítették,hogy a gyermekeik ismét a szomszéd faluba járnak iskolába, s ezért ők mennyi járandóságot fizetnek.

A tanév ebben az időben november elején kezdődött, és általában március 20-ig de legfeljebb Szent György napjáig tanítottak, vasárnap kivételével az összes hétköznapon délelőtt 8-10-ig és délután 1-3 óráig. A rövid tanév oka az volt, hogy a gyerekekre szükség volt a mezei munkában.

A tanítói állásokat pályázat útján lehetett betölteni. A bíráló a falu plébánosa volt illetve az egyházmegye és a püspök. Előzetes beszélgetés mellett felvételi vizsgát is tettek a jelöltek, főként zenéből a kántortanítói foglalkozás miatt. A választás azonban nem mindig esett egybe a falu akaratával. Így történt ez 1849-ben is. Ez év szeptemberében halt meg Vanicsek Vincze. A beréndi plébános tudatta ezt Főt. Villax Ferdinánd apát úrral, aki meg is ígérte, hogy Szent Mihály napra ezt az állomást egy új tanítóval fogja betölteni. A falu azonban azt követelte, hogy mivel ők fizetik, ezért ők is válasszák meg a mestert. Ebbe a kívánságba nem egyezett bele az egyház, így szeptember 30-án már Hannig Antal volt Berénd új tanítója. Mindössze 7 évet töltött itt, majd 3 hónapig mester nélkül volt a falu. Csékútról járt át istenszolgálatra a mester, a plébános pedig maga oktatta a gyerekeket, hogy ne felejtsenek. Végül is 1856-ban Hannig András tanító kerül a faluba Budáról, ismét a község akarata ellenére. Képviselő-testületi tag lesz, meghatározó személyisége a 19. századi Tósokberénd történetének. 48 évig, haláláig oktatja-neveli a beréndi, tósoki és pár évig az ajkai római katolikus gyerekeket.

Az iskolában minden év végén vizsgát tartottak, amelyen a falu plébánosa, az apát küldötteiként néhány környékbeli pap, 1860-tól pedig a falusi képviselőtestület egy-két tagja is megjelent.

1868 után a tanulók létszáma jelentősen megemelkedett. Ennek oka az ebben az évben bevezetett népoktatási törvény, mely elrendelte a 6-12 éves gyermekek iskolakötelezettségét. Ez azt jelentette, hogy a szülők kötelesek a fenti időszakban fiaikat és lányaikat a mindennapi elemi népiskolába járatni, a 12-15 év közötti gyerekek pedig az ismétlő elemi népiskolába jártak.

A 19. század végén a 20. század elején hallomásokra támaszkodva így működhetett az iskola: a két tanteremben elemi szinten, tehát 6 éves képzés folyt. 2-2 évfolyam dolgozott együtt. A hosszú, zöld padokban 4-4 tanuló ült. Főleg a téli időszakban volt egész napos oktatás. Tavasszal a 9-10 évesek már el-elmaradoztak a tanításról. Otthon kellett segíteniük vagy ökrésznek szegődtek el. A késő délutáni órákban a tizenévesek jártak vissza tanulni. Ők voltak az ismétlősök. A jobb módú gyerekek a 4. elemi után polgáriba, ritkán gimnáziumba mentek.

A fehérre meszelt terem falát vonalas tusrajzú szemléltetőképek díszítették. A tanító az előadását gyakran kísérte magyarázó rajzzal. A környezet stílusához igazodott a golyós számológép. Írni, számolni palatáblán, majd kockás és vonalas füzetben tanultak. Az írás technikája a zsinórírás, az olvasásé a fonetikus. Gyakori az önálló munka és a memóriafejlesztő gyakorlat. A testi fenyítés sem volt ritka abban az időben (körmös, tenyeres, padrahúzás, fültépés).

A tanítási folyamatba azonban közbeszólt az 1. világháború. Beréndről mindkét tanító Zalka István és Paulics Gyula is bevonult. Míg Zalka végigküzdötte a háborút, és kitüntetéssel tért haza, addig Paulics az orosz fronton halt meg. A háborúba távozott tanítókat segédtanerők helyettesítették. Ők kezdő tanítónők vagy hadiözvegyek (Szép Manczi, Körmendy Ilona, özv. Ranek Frigyesné). Nem sok eredménnyel tanítottak és neveltek.

A háború után Zalka István visszatért a katedrára. 1928-ban igazgató-tanítóvá nevezték ki. Tíz év múlva vonult nyugállományba. Az így megüresedett kántortanítói állást a Nemzetnevelésben hirdették meg. Kilenc pályázó jelentkezett, míg végül is Horváth István nyerte el a pályázatot végleges minőségben. Ekkor Dr. Hümpfner Tibor az igazgató. Őt 1946-tól követi Horváth István.

1940. július 12-én hirdették ki a 20. törvényt, mely elrendelte a hatosztályos népiskolák nyolcosztályossá fejlesztését, illetve az iskolakötelezettség 6. életévtől való bevezetését 9 tanéven át. Ennek a törvénynek sem Tósokberénden, sem Tósokon nem lett foganatja.

1945-től változott meg az iskola élete. Ekkor jelent meg a 6.650/1945. M.E. számú rendelet, mely kimondta, hogy a népiskola 1-8. és a gimnázium ill. a polgári iskola 1-4. osztályai helyett általános iskola elnevezéssel új iskolát kell szervezni. Ez az átalakítás úgy történt, hogy az akkori 5. osztályba járó gyermekek és szüleik eldönthették, hogy évet vesztve megismétlik az 5. osztályt és úgy végzik el a nyolc osztályt, vagy maradnak a hat elemiben. Sokan döntöttek az első variáció mellett.

A falunak iskolaépítésbe is bele kell kezdenie. Kevés a 2 tanterem, ha nem bővül az épület, akkor Ajkához csatolják az iskolát. Horváth István igazgató mozgósítja az egész községet. 1947 végén áll is az épület. A három hónap alatt felépített modern két tantermes, tanári szobás iskolát 1947. szeptember 7-én szenteli fel dr. Bánáss László veszprémi megyéspüspök. A két hivatalosan alkalmazott tanító Horváth István és Farkas Lászlóné, a segítő tanerők Braun Pál és Horváth Istvánné.

Az 1946/47-es tanévben a bódéi felső tagozatos gyerekek átjárnak tanítóikkal együtt a tósokberéndi általános iskolába, de csak egy évig, mert a következő tanévben a bódéi iskolát a csingervölgyi Viktortelepihez csatolják.

1948-ban a tantestület tagja lesz Kundermann Béla tanító is, aki ez év április 4-én megalakítja a későbbi Ajka első úttörőcsapatát.

1948. június 16-án államosítják a felekezeti iskolákat. A tósokberéndi római katolikus iskola egyesül a tósoki református iskolával.

Református iskola

A két falu közül Tósokot református településként tartjuk számon, ám a történetét végigtekintve fény derül arra is, hogy ebben a helységben is éltek szép számmal katolikusok. Ennek következtében Tósok iskolaügye összetettebb.

Már 1774-ből maradt fenn adat a Visitatio Canonica-nak köszönhetően. Ebből tudjuk, hogy helyben van egy tanító, akit Baksai Zsigmondnak hívtak. Iskoláról nem szól az egyházi feljegyzés. Nem ismeretes az sem, hogy meddig oktatott a mester. A következő adatként annyi szolgál, hogy a tósoki református gyerekeket a Beréndről átjáró Karner Ádám tanítja.

A türelmi rendelet megjelenése után már 1784-ben oskolamestert fogad az eklézsia. Az első, az ezután következő hosszú sorban, Fodor János. Két évvel később közös épületbe, egy fedél alá, új iskolát, tanítólakást és imaházat épít a gyülekezet. A tanítók elég sűrűn váltják egymást. Legtovább Frajer János szolgál, 8 évig.

1836 nyarán szomorúság és gyász köszönt a falura, főleg a református gyülekezetre. Valószínűleg gyújtogatás történt, amelyben több ház, az iskola is leég.

Egy 1846-os feljegyzés már beszámol egy másik iskolaépületről, mely szerint ugyan elég nagy az épület, de kevés benne s pad, hibás a számolótábla, és télen nagyon nedves a ház.

Tíz évvel később találkozunk a reformátusoknál egy szigorító intézkedéssel, mely a rendszeres iskolába járást hivatott elősegíteni. Eszerint minden tanköteles szüleit, akik nem íratják be, vagy nem járatják gyermeküket iskolába, minden hét végén a falu bírájának jelenteni kell, és törvényes eljárás indul ellenük. Az 1878. szeptember 2-án megtartott egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvéből is sok mindenre fény derül. A tanév október 1-jén kezdődött, amikorra össze kellett állítani az osztályonkénti névsort mind a mindennapi és mind az ismétlő iskola számára. Az éveket vizsgákkal zárták.

A 19. század végéről és a 20. század elejéről néhány tanító nevét is megőrizte az írás illetve az emberek emlékezete: Pente Sámuel, Gyenge Dániel, Bitai Balázs, Gál Endre, Dezső Zoltán, Szeremlei János, Peres Árpád, Takács Lídia, Moharos László, Antal József, Tóth János.

1911. május 10-én ezt jegyzi fel egy látogató: Templom és iskola jó, a tanítói lakás átalakítás alatt. Más vallásúakkal békességben élnek.

1934-ben renoválják, felújítják az 1911-ben újjáépített tanítólakást, és az azt körülvevő bástyát. Egy évvel később döntenek egy új, korszerű iskola felépítéséről. Az a tervük, hogy a régi iskolát is meghagyják. Az új épület, amely 1936. október 5-én készül el, egy tanteremből, egy előtérből és egy széles könnyen járható padlásfeljáróból áll. A padláslépcső alatti tér a tüzelőanyag-tároló szerepét is betölti. A tanterem padlása egyúttal az egyház takarékmagtára is.

Az ezután következő konszolidált tanéveket csak az zavarja, hogy a tanító évekig katona volt. A helyettesítést nehezen oldották meg. A II. világháború alatt az iskolát a magyar katonaság raktárnak használta, így elkallódott az iskolatábla, a szemléltető eszközök, térképek, könyvek jelentős része.

1948. június 16-án a két megszüntetett felekezeti iskolából megalakult a tósokberéndi Állami Általános iskola. A református iskola épületében később óvoda nyílik.

Az iskolaépítés

Az államosítás 1948-ban 4 tantermet érintett a volt katolikus iskolában (2 az új és 2 a régi épületben) és egyet a reformátusoknál.

Tósokberénden az 1945-ös földreform során juttatott házhelyeken gyorsan megindul az építkezés. A kis falu megnő, új utcái lesznek. Így nő a gyerekek száma is, és két év alatt kinövik a régi iskolát. Horváth István igazgatónak a lelkes és áldozatkész lakosságot ismét sikerül mozgósítania, s 1951-ben egy tanteremmel bővítik a tudomány házát. 1955-ben és 1959-ben Ertl János igazgatói munkájához kötődik már, hogy újabb hozzáépítéssel elnyeri végső formáját az L alakú főépület. Benne 1 szertár, igazgatói iroda és nevelői szoba segíti az oktatást.

Négy év múlva, 1963-ban újabb 2 tanterem és 2 szertár épül, illetve kialakítják az úttörőszobát is. 1964-ben felépül egy politechnikai terem és egy gépterem.

A fenti bővítésekre mindig jellemző volt a falu összefogása. Így évről évre mindig mindenki ott volt az építkezéseken. Ilyen nagymértékű segítség sehol nem tapasztalható a környéken.

Az 1980-as években is folytatódott az iskola építése, szépítése. Bevezetik a központi fűtést, több termet átalakítanak, 1982-ben felépül a könyvtár terme, és a tanulók nagy örömére 1986-ban elkészül a sportpálya.

1993 szeptemberében kialakítanak egy számítástechnikai termet.

1999. január 3-án pedig átadják a Cipőipari Kft. épületéből kialakított tornacsarnokot.

Horváthné Tilhof Gyöngyi


Szépültünk és bővültünk

2014 szeptemberében már a harmadik tanévet kezdtük el a tósokberéndi Szent István Király Római Katolikus Általános Iskolában. 282 tanulónak és 23 pedagógusnak jelzett a csengőszó. Ahhoz, hogy iskolánk 12 osztálya méltó körülmények között kezdje meg a tanulást, a nyár folyamán jelentős bővülésen esett át az alsó tagozatosok épülete.

Míg az iskolaudvar elcsendesült a gyerekzsivajtól, addig munkagépek zaja hallatszott. Két lépcsőben jutottunk el a megálmodott tervek megvalósulásához. Az első nyáron egy tanteremmel, egy könyvraktárral és egy 150 m2-es zsibongóval büszkélkedhettünk, majd lebontásra került a régi kazánház. Ez lehetőséget adott még egy tanterem, egy alsós tanári, egy új vizesblokk kialakításra. Mindeközben a három régi tantermet is sikerült felújítani. Összesen 387 m2-rel bővült az egykori református iskola épülete a gyerekek és a tanárok, de mondhatom, hogy a szülők nagy örömére is. A beruházás összköltsége 124.000.000,- Ft.

Az új komplexumot Dr. Márfi Gyula érsek áldotta meg, és Soltész Miklós államtitkár avatta fel és adta át hivatalosan is a diákseregnek.

A felújításnak nincs vége. Legutóbb az ebédlő ablakainak a cseréje történt meg, de már körvonalazódnak a főépület átépítési tervei is. Ez egy újabb 2-3 éves munka kezdetét jelenti. Mindezek a fejlesztések nem valósulhatnának meg, ha a fenntartónk a Veszprémi Érsekség nem támogatna bennünket. Teszi ezt az anyagi források előteremtésével, gyereklétszámunk folyamatos bővülésének ösztönzésével, osztozik sikereinkben. S hogy mindezt miért teszi? Mert hisz bennünk, hiszi hogy valamit jól teszünk a jövő nemzedékéért, s mert támogatja a keresztény értékrenden alapuló nevelésünk céljait. S nekünk pedagógusoknak nincs is más feladatunk, mint, hogy olyan iskolát alakítsunk ki gyermekeink számára, ahonnét nehéz elköszönni a 8. év végén, de bármikor jó ide visszatérni.

Horváthné Tilhof Gyöngyi


Az iskola történetének kronológiája


Tósoki iskolák - református iskola

1786 - Egy fedél alatt új iskola, tanítólakás, imaház
1836 - nyarán az épület leégett
1883 - Új, 6m x 7m-es iskola épül
1936 - Szép, modern iskola épül (6,5m x 9m-es fapadlójú, négy ablakos terem, előtérrel, padlásfeljáróval) (kép)

Tósoki iskolák - katolikus iskola

1842 - Iskolaalapítás (a 18. számú ház kétharmada) (google.maps)

Beréndi/tósokberéndi iskolák

1841 - Új iskolát és kántortanítói lakást építtet a zirci apátság
1884 - Egy tanteremmel és egy tanítói szobával nagyobbítják meg az iskolát
1947 - Modern, kéttantermes, tanári szobás iskola (tabló) (google.maps)


A világháborúk áldozatai


Az I. világháború

Tósokberéndiek Tósokiak
Bécsi József, rk. (1897 - 1916) Atyafi István, rk. 1880 - 1915
Fischl Gyula, rk. (1892 - 1918) Badics Károly ref. (1892 - 1914)
Gőgicz Ferenc, rk. (1898 - 1918) Barna Sándor, rk. (1888 - 1915)
Kalász József, rk. (1894 - 1917) Berzsenyi Kálmán, rk. (1877 - 1915)
Kappan József, rk. (1895 - 1917) Csánitz József, rk. (1881- 1917)
Kóger Gyula, rk. (1890 - 1915) Csizmadia Gábor, ref. (1891 - 1917)
Kóger János, rk. (1880 - 1915) Csizmadia Sándor, ref. (1884 - 1917)
Kovács Jenő, rk. (1892 - 1917) Ertl József, rk. (1897 - 1916)
Kulcsár József, rk. (1882 - 1916) Faragó József, rk. (1888 - 1915)
Kundermann János, rk. (1890 - 1915) Gold Dezső, izr. (1892 - 1916)
Kundermann József, rk. (1895 - ?) Grünvald Károly, rk. (1898 - 1917)
Kundermann Márton, rk. (1892 - ?) Hegyi Lajos, ref. (1886 - 1914)
Madár Ferenc, rk. (1899 - 1918) Jáger István, rk. (1890 - 1915)
Nagy Flórián, rk. (1894 - 1916) Kiss József, rk. (1896 - 1917)
Német István, ev. (1872 - 1920) Menyhárt Márton, rk. (1878 - 1916)
Paulics Gyula, rk. (1892 - 1915) Nákovits István, rk. (1886 - 1919)
Piltmann József, rk. (1889 - 1915) Názer Péter, rk. (1887 - 1914)
Sándor (Sánta) Mihály, rk. (1877 - 1917) Názer Márton, rk. (1887 - 1914)
Spiesz József, rk. (1867- 1914) Tikovics Mihály rk. (1870 - 1922)
Tomózer János, rk. (1897 - 1914) Tóth Dániel, ref. (1894 - 1915)
Ughy Izidor, rk. (1884 - 1915)
* Domján János kutatásai alapján kiegészítve 2017.12.18.

A II. világháború

Tósokberéndiek Tósokiak
Geier János Fekete József
Gröberné Hauser Teréz Horváth Dezső Lajos
Kundermann Jenő Horváth Lajos
Kundermann József Illés Imréné Gróf Erzsébet
Tomózer Anna Jáger Károly
Kulcsár Gyula
Németh Imre
Róth Pál
Róthné Kollin Sarolta


Tósok történetének kronológiája


1266 Nevének első írott említése: Thovsoch, 1319-ben Thosuch

1488 10 portája van és 10 adóforintot fizet földesurának, a tihanyi apátságnak

1555 A törökök elpusztítják

1570 Omer aga timárbirtoka

1610 Három adófizető portát és egy malmot írnak össze

1636 Lakatlan, a tihanyi apátság sikertelen benépesítési kísérlete, határát a devecseriek bérlik

1717 Megkezdődik az újratelepítés

1747 A reformátusoknak imaháza van, haranglábbal

1772 Mária Terézia úrbérrendezése - az úrbéri kötelezettségek szabályozása

1785 Az első népszámlálás, a lélekszám 360 fő

1786 Közös épületbe, egy fedél alá, új iskolát, tanítólakást és imaházat épít a református gyülekezet

1834 A reformátusok templomot építtetnek

1842 A katolikusok is saját iskolát létesítenek (1855-től a katolikus gyerekek újra a beréndi iskolába járnak)

1870 A tihanyi apátság malmot építtet a Torna-patakon

1883 A reformátusok új iskolát építenek

1894 Tűzoltóság alakul, főparancsnok Czeiner Mátyás, alparancsnok Fuchs Pál

1911 Tűzvészben megsemmisül 24 lakóház, 2 férfi meghal

1936 Felépül az újabb református iskola

1945 Földosztás - 29-en házhelyet, 15-en szántóföldet kapnak

1947 A régi temető helyén - Berénddel közös - új általános iskola épül

1950 Egyesül TósokBerénddel TósokBerénd néven





Berénd történetének kronológiája


1199 Nevének első írott említése Berend néven

1211 A falu neve a tihanyi apátság birtokösszeírásában Belen, lakossága 9 család

1553 Templomával együtt feldúlják, lerombolják és fölégetik a portyázó törökök; lakói elmenekülnek

1564 Thury György palotai kapitánynak adományozza Miksa király

1589 A falu teljesen lakatlanná válik - egészen 1618-ig

1660 Berénd visszakerül a zirci (cisztercita) apátság birtokába, de a portyázó törökök újra elpusztítják

1727 A zirci apátság katolikus német családokat költöztet a faluba

1736 Elkészül a régi templom köveiből a Szent Rókus tiszteletére épített kápolna

1745 A római katolikus családok száma 29, egy családra 5,4 gyermek jut (a reformátusokról keveset tudunk)

1758 Új katolikus templom építése és felavatása

1785 Az első népszámlálás, a lélekszám 502 fő (63 házban, 87 család)

1808 Felszentelik a gyönyörű, ritka szépségű, görögkereszt alakú katolikus templomot

1831 Kolerajárvány, 9 halott

1849 Újra kolera pusztít a faluban, most 32 az áldozatok száma

1852 Himlőjárvány dühöng, többen meghalnak, de számuk nem ismert

1856 Hannig András, aki résztvett a szabadságharcban, 48 évig oktatja-neveli a beréndi, tósoki katolikus gyerekeket

1864 Berénd neve Tósokberéndre változik

1870 Népszámlálás: 609 lakos; 317 férfi, 292 nő; 580 katolikus, 20 református, 5 evangélikus, 4 zsidó

1896 Milleneumi ünnepség harangszóval, taracklövésekkel

1920 A falu lakosságának 74%-a él mezőgazdaságból, 10 év múlva 69%, 1941-ben pedig már csak 55%

1928 Megalakul a Katolikus Ifjúsági és Polgári Olvasókör Újvári József gazdálkodó és kocsmáros házában

1929 Elkészül a községháza a segédjegyzői lakással, a főjegyző Szabó József, a segédjegyző Farkas László

1944 Geiger Mártom házában megnyílik a járás legszebb, legtágasabb, legmodernebb mozija

1947 Horváth István igazgató szervezésével három hónap alatt felépül a modern, kéttantermes, tanári szobás iskola

1948 Hat (vagy hét) családot kitelepítenek Németországba

1950 Egyesül Tósokkal TósokBerénd néven




Az egyesített község, TósokBerénd kronológiája


1950.09.06. egyesülés

Tósok egyesül TósokBerénddel TósokBerénd néven

1955.08.01. Előre szövetkezet (az első)

Tósokberénd tósoki falurészében megalakul az Előre szövetkezet 13 taggal. (Ugyanezen év dec. 31-én megszűnik.)

1956.03.01. Előre szövetkezet (a második)

Ugyanezen év dec. 31-én megszűnik.

1959.03.01. Előre termelőszövetkezet (a harmadik)

1960 dec. 31-én megszűnik az önállósága, egyesül az ajkai és a beréndi termelőszövetkezettel Bakonyalja néven.

1959.11.01. egyesülés és várossá válás

Ajka, Bódé és TósokBerénd községek egyesülnek Ajka néven, s Ajka városi rangot kap

1985-1988 Az elterelés

Az Erőmű és a Timföldgyár melléktermékei, a szürke- és a vörösiszap, újabb tárolóhelyeket igényelnek, emiatt:

  • elterelik a Torna-patakot, megbontva ezzel a falu vízrendszerének egyensúlyát
  • áthelyezik a 20-as vasútvonal egy szakaszát
  • lebontják a több mint száz éves tósokberéndi vasútállomást

2010.10.04. (12h 30p) vörösiszap katasztrófa

A Kolontárhoz közeli 10-es vörösiszaptározó gátja átszakad, 600-700 ezer m3 vörösiszap és víz elegye a Torna patakon keresztül elönti Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települések mélyebben fekvő részeit. A lúgos vörösiszap elsöpri az útjába kerülő kolontári és devecseri házakat, épületeket, növényeket, embereket. Mérlege:

  • 10 halott Kolontáron
  • a kórházban ápoltak száma 123 fő, közülük 12 fő állapota súlyos
  • rengeteg elpusztult állat, háziállat
  • kihalt a Torna-patak és a Marcal folyó élővilága
  • 800 hektár lúggal mérgezett termőföld
  • több milliárd forint anyagi kár



Házak és lakóik

       Előszó


Kellemes időtöltést, kutakodást kívánunk minden olvasónak, aki veszi a fáradságot és belemélyül Tósokberénd házainak, lakóinak a megismerésébe! Várjuk a visszajelzéseket!

Tisztelettel a szerkesztők:
Csendes Róbertné Bosits Éva és Burján Károly

Nem aggódom az adósságom miatt. Elég nagy ahhoz, hogy vigyázzon magára!

Másik bölcsességhez frissítsd az oldalt!

Az egyesület adatai


  • Az egyesület neve: Tósokberéndért Egyesület
  • Az egyesület székhelye: 8400 Ajka, Beréndi u. 5.
  • Az egyesület működési területe: Magyar Köztársaság
  • Az egyesület pecsétje: az egyesület nevét és az alapítás évét feltüntető körbélyegző
  • Felügyeleti szerv: az egyesület működése felett az ügyészség gyakorolja a törvényességi felügyeletet a rá vonatkozó szabályok szerint
   

88/215-558 (vonalas)
+36 30 601 1327(mobil)

Tósokberéndért Egyesület
8400 Ajka, Beréndi u. 5.
tosokberendert kukac gmail.com