Berénd / Tósokberénd rövid története


A magyar Berénd

1199 Berénd és Erdőberénd

Berénd és "testvére" Erdőberénd első említése (utóbbit V.István magyar király Saul fia Lőrinte vezérnek ajándékozta szolgálataiért).

1211 Belen, Berend

A falu neve 1211-ben a tihanyi apátság birtokösszeírásában Belen (lakossága 9 háznépből, családból áll), 1240-ben a veszprémi káptalan oklevelében újra Berend alakban tűnik fel. Ebben az időben a tihanyi apátság birtoka ugyanúgy, mint a szomszédos Tósok.

1308, 1360

Berénd a XIV. században már virágzó község, temploma lelkészsége, papja van, akit 1308-ban, 1360-ban, 1480-ban és 1550-ben is említenek a források.

1416

A Szent László-féle állevél a Tósok melletti Beréndet 10 házzal, 2 malommal és egyéb tartozékokkal említi.

Ezután már nincs róla többé szó, mint tihanyi apátsági birtokról.

1488 Beryn

Később nagyon mozgalmassá válik a falu sorsa. 1488-ból fennmaradt Veszprém megye adólajstroma. E szerint Beréndet (akkor Beryn) már mint a zirci (cisztercita) apátság birtokát veszik számba 16 portával, benne 16 háztartással, 16 forint adóval. Veszprém vármegye vásárhelyi székéhez, Miskei György szolgabíró járásához tartozik.

1524, 1526

1524-ben a veszprémi püspökségnek fizet adót, de két év múlva, a mohácsi vész után, a devecseri várúr, Choron János birtokába kerül.

1531

1531-ben még 18 portát, 5 szegényt és 8 lakatlan telket regisztrálnak.

1536 Kovácsberény

Veszprém vármegye 1536-os térképén Kovácsberényként szerepel. Ekkor már csak 6 portából áll a település.

1538 Kowach Berend

1538-ban Szapolyai János magyar király az összes kegyúri jogokkal a felvidéki, Nyitra megyei származású, lutheránus vallású Podmaniczky Jánosnak és testvérének Podmaniczky Rafaelnek adományozza. Ebben az időben nevét Kowach Berendnek írják. 1545-ben (Palota várának a tulajdona) 12 portát tartanak nyilván. Ekkor még áll (és működik) a falu plébániatemploma.

1553 törökdúlás

Eddig külső ellenség nem pusztította Berénd környékét. Azonban 1552-ben a törökök elfoglalják Veszprémet. Veszprém várának ostromakor Berénd összes lakója elmenekül. Az üresen maradt, elhagyott falut 1553-ban templomával együtt feldúlják, lerombolják és fölégetik a portyázó törökök.

1564, 1567, 1570

1564-ben Thury György palotai (várpalotai) kapitánynak adományozza Miksa király, azzal a feltétellel, hogyha a vidék felszabadul a török uralom alól, a falu visszaszáll a ciszterciekre. 1567-től újra lakott hely, a törököknek is adózik. 1570-ben 4 portát, 1 új házat és 2 zsellérházat írnak össze.

1589-1618 lakatlan

1589-től újból teljesen lakatlan - egészen 1618-ig.

1636, 1645

1636-ban még a Thury örökösök birtokában van Berénd és fél porta után adózik. A törökök elől elmenekült - katolikus - lakosság leszármazottaiból, a bátrabbak közül lassanként mind többen visszaszivárogtak. 1645-ben már nem elég számukra a beréndi határ, mert néhányan Tósok határának használatáért fizetnek fűbért a tihanyi apátságnak, illetve Somogyi János tihanyi kapitánynak.

1660

Az elmenekültek közül sokan nem térnek vissza. Házhelyeiket új betelepülők - protestánsok - foglalják el. 1660-ban - közel 150 évi hányódás után - Berénd visszakerül a zirci (cisztercita) apátság birtokába.

1696? újabb törökdúlás

A portyázó törökök újra elpusztítják, majdnem teljesen lakatlanná válik. Veszprém vármegye 1696-os térképén sem szerepel, határát (földjeit) a polányi jobbágyok használják.


Tilhof Endre: TósokBerénd és temploma
könyv alapján a szerző hozzájárulásával


A német Berénd

1727 betelepítés

A török kiverése után a veszprémi egyházmegye 2881 falujából mindössze 734 maradt meg. Berénden is csak 6 jobbágy család él. 1727-ben a zirci apátság is elhatározza, hogy szaporítja jobbágyai számát. (Tósok betelepítése már tíz évvel ezelőtt megkezdődött.) Harminckét szabad menetelű, főképp katolikus német (osztrák és sziléziai) és hat magyar családot költöztet a faluba az itt élő protestáns vallású örökös jobbágy családok mellé.

1736 kápolnaépítés

A betelepülőkkel kiegészült, most már vegyes lakosságú falu hangyaszorgalmú népe hamarosan felépíti házait és utána elkezdi a romokban heverő katolikus templom újjáépítését. 1736-ban elkészül a régi templom köveiből a Szent Rókus tiszteletére épített kápolna.

1745 Mária Terézia királyi pátense

A veszprémi püspökség fölméreti az egyházmegye településeinek állapotát. A gyermekes családok száma 108, egy családra 5,4 gyermek jut. Sajnos a reformátusokról nagyon keveset tudunk.

1756-1758 a harmadik templom

A Szent Rókus kápolna hamarosan szűknek bizonyul. Új templom építésébe fognak, amelyet 1758-ban már fel is avatnak. Ennek nyomai (az alapfalak) a mai templom előtti lejtőn, a plébániaház előtt - már betemetődve - még megtalálhatók. A templombana Polányban lakó szerzetes lelkészek miséznek, váltakozva két ünnepnapon magyarul, a harmadikon németül. Az iskolában is kétnyelvű, magyar és német oktatás folyik.

1768

1768-ban már háromszázhúszan élnek a faluban. A tabella 23 telkes jobbágyot sorol fel, közülük 16 német nevű, s 32 házas zsellért, akikből nevük alapján 23-at számíthatunk németnek.

1784-1785 II. József "kalapos király" átfogó összeírás

Berénd lakossága 63 házban, 87 családban 502 fő. A megművelhető földterület nagysága 292 kat. hold.

1799-1807 a Szent István templom

1799 végén lerakják egy új, még ma is páratlan szépségű, 30x23 m alapterületű, görögkereszt alakú templom alapkövét, ami 1807-ben elkészül. Magassága - a küszöbtől a gömbig - 39,7 méter. A gömb átmérője kb. 1 méter, a kereszt magassága kb. 2,5 méter. A falak vastagsága: 70-130 cm. 1808 júniusában a belső berendezés is a helyén van, s az Úrnap utáni vasárnapon szenteli fel Zsolnay Dávid veszprémi püspök.

1831 kolerajárvány, 1847 árvíz

Szomorú esemény az 1831. nov. 5-től dec. 20-ig tartó kolerajárvány, amelyben kilencen meghalnak, és az 1847. szept. 30-i árvíz, amikor a Torna-patak kilép medréből és elönti a falut.

1848

A földesurak kártalanításával egybekötött jobbágyfelszabadítás 1848 márciusának legnagyobb vívmánya. Megszűnik az úrbériség, a földesúri hatóság (úriszék), a robot, a dézsma és a pénzbeli illeték. A birtokviszonyokban azonban a 48-as törvények sem idéznek elő változást, csak a gazdasági terhek alól szabadítják fel az úrbéres parasztokat. Földjük nem lett több, mint korábban volt, csak a terheik lesznek kevesebbek. A forradalom vívmányaként a volt jobbágyok is választójogot kapnak, igaz csak azok, akik legaláb negyed telekkel rendelkeznek.

1849 nyara kolerajárvány

1849 nyarán újra kolera pusztít a faluban. Most 32 az áldozatok száma. Köztük van a falu tanítója Vanicsek Vince is.

1852 himlőjárvány

Nincs vége a falut sújtó tragikus történéseknek. 1852-ben himlőjárvány dühöng. Többen meghalnak, de számuk nem ismert. 1854-ben állatvész tör ki. Sok szarvasmarha és ló elpusztul.

1855 kolerajárvány, árvíz

1855-ben újra kolerajárvány és vele egy időben árvíz is pusztítja a falut. Két év múlva egy elmeháborodott gyújtja fel Beréndet. Leég hat lakóház, kilenc pajta, nagyon sok egyéb gazdasági épület, felszerelés, takarmány.


1864 hivatalosan Tósokberénd

Berénd másik testvére vagy inkább iker-párja Tósok falu. Vele a kezdetektől - ha sokszor civódva is - együtt élt. 1828-tól gyakran a nevét is használta (így: Tósok Berénd, vagy így Berénd-Tósok). 1864-ben hivatalosan is felvette a Tósokberénd nevet.


Tilhof Endre: TósokBerénd és temploma
könyv alapján a szerző hozzájárulásával