Tósokberénd városrész weboldala a Tósokberéndért Egyesület gondozásában

Ajka-Tósokberénd

Angermayer (Aporfi)-féle vízimalom

1779-ben jelent meg az első írásos feljegyzés a malom létezéséről. 1886-ra elég rossz állapotba került. Az épületet 1891-ben felújították és 1901-ben eladták a Burgenlandból származó Angermayer Jánosnak 4.000 arany forintért. A malmot szalma helyett palával fedik be.

Érdekessége az volt, hogy nemcsak gabona őrlésére használták, hanem 1921-től a malmot és a szomszédos parókiát is ellátta árammal. A három járatú, két hengeres (1 búzás, 1 rozsos + 1 daráló), két fekvő köves, darálóval és fűrésszel is működő malom napi teljesítménye 15 q, a vízikerék átmérője 6 méter volt, 2 segédet alkalmaztak.

Gyűjtési területe Magyarpolány, Bakonygyepes, Ajkarendek, Csékut, Padragkut és Tósokberénd községek.

1943-ban Péter Pálkor leégett. Újraépítették a jelenleg is látható háromszintesre. Az Erőmű nagy vízigénye miatt a Torna-patak vízhozama lecsökkent, át kellett térni a villanymeghajtásra és már nem volt gazdaságos a működtetése és 1951-ben államosították, majd leállították. Felszerelését részben a devecseri nagymalomba szállították.

A malom mestergerendáján a következő olvasható: Németh Károly 1881.

Jelenleg a család leszármazottjai élnek a malom épületében.

Angermayer János (1871-1940)

A molnármesterséget kitanulva több helyen dolgozott molnárként, majd 1901-ben vásárolta meg a tósokberéndi malmot. A munkája mellett volt ideje a családjára is. Felesége Grőber Mária.

Nyolc gyermeket neveltek fel és taníttattak ki.

  • Lajos – molnár
  • Mihály – kántortanító, iskolaigazgató (Ajkarendek, Magyarpolány, Bakonygyepes)
  • Ilona – háztartásbeli
  • Károly – molnár
  • József – gépész
  • János – földműves
  • Ferenc – gyógyszerész
  • István – erdész