Tósokberénd városrész weboldala a Tósokberéndért Egyesület gondozásában

Ajka-Tósokberénd

Csizmadia ház Tósok elején

Ezt a házat a XVIII. századi betelepülések óta Csizmadiák lakták. A legelső tulajdonos, akiről már tudunk feltehetően Csizmadia Ferenc és felesége Varga Erzsébet voltak. Innét a családfát nyomon lehet követni napjainkig. Jobbágyokként emlegetik először őket, majd telkes jobbágyok sorában lehet olvasni a nevüket. A család tagjai 12 alkalommal voltak református kurátorok, gondnokok (István, Ferenc, József, Gábor, Károly). A presbiterek között is mindig voltak a család képviseletében. A községi bírók között is szerepel a nevük (István és Károly). Az 1911-es tűzvészkor a család két tagja vesztette életét Károly (67 évesen) és fia Dániel (23 évesen).

Az utolsó Csizmadia családokat említeném meg, akik ebben a házban laktak.

Csizmadia Gábor (1895-1984) az utcafronton lakott és 1958-ban átépítette vejével a jelenlegi formára a ház elejét. Sokat olvasott ember hírében állt. Az 1911-es, 1913-as tűzvészt megérte és tátott szájjal hallgattuk gyerekként, ahogy mesélte az elemi erőkkel szembeni küzdelmet. Négy gyermeke született. Rozália (1923) Vörös Károlyné három gyermeket nevelt fel, Dezső (1924) gyermekét nyolc éves korában játszadozás közben az áram agyon ütötte. Tibor gyermeke, pedig családapa korában (1972) szintén áramütés következtében vesztette életét a bányában. Két gyermeke maradt árván.

Margit lányát (1928-2005) Kovács László (1917-1993) vette el, aki a falu böllérje volt. Sokan tőle lesték el a "disznóvágás" tudományát Tósokberénden. Az utolsó tehenes szekér is az ő nevéhez fűződik. A tehenek legeltetését az utak szélén, a focipályán és a falu egyéb közterületein oldotta meg. Az őrzést, pedig a gyerekekre bízta. Csalamádéhoz a kukoricát, a mai vörösiszap tározók területén lévő földterületen termelte. Margit néni a frissen fejt langyos tejet jó szívvel adta a szomszéd gyerekeknek, akik a vaj köpülésében szívesen segédkeztek neki. Három gyermekük született (László, Edit, Ibolya).

A ház alsó felében Csizmadia József (1894-1937) lakott, fiatalon gyomorbetegségben halt meg. Az édesapja túlélte. A szintén József (1856-1940) 84 évet élt. A szülők korai elvesztése után gyámnak Csizmadia Károlyt a rokont jelölte ki a hatóság. Az árván maradt 6 gyermek ingóságainak nagy részét széthordták a faluban. Az árvák elszegényedtek felnőtt nélkül.

Irma 1943-ban összeházasodott Gombkötő Istvánnal, akivel hamarosan elköltöztek, négy gyermekük született (István, László, Zsuzsa, Csilla).

A legkisebb lány Csizmadia Lídia (1934-2002) gyermek korától fogva, már a család fiatal férfi tagjait ellátta. Mosott, főzött, vasalt rájuk. A faluban sokáig emlegették, hogy az általa ledagasztott kenyeret tisztább konyharuhában vitte a pékhez kisüttetni, mint sok felnőtt. A szomszédokban lakó idősebb asszonyok (beréndiek és tósokiak) tanították meg főzni. Felügyeltek rá, hogy a kelteket rendesen ledagasztotta-e. Legtöbbet Mátyás Bélánénak (1903-1976) köszönhetett, aki mindig ment a "Lidkét" ellenőrizni. 1955-ben összeházasodott Bosits Andrással és felépítették az új út első házát. A történet ott folytatódik ...

Csizmadia Ernő volt a legidősebb fiú. Gyermekként ellátta az állatokat, vezette a gazdaságot, mivel gyarapodni nem tudtak, azért eladta az állatokat és elment szolgálni Aschner Lipót alá, az Erőmű építése során. Később, amikor a Timföldgyár elkészült Kiss László lovaival, (aki a nagynénje Csizmadia Örzse fia volt) hordták csillében a vörösiszapot a gyár mellett lévő tározóba. Nyugdíjazásáig a Timföldgyárban dolgozott művezetőként. Az ötvenes évektől napjainkig presbiter a tósoki reformátusoknál. Feleségével, Kató Gizellával több, mint negyven évig, 2010-ig a református templom harangozói ők voltak. Négy gyermeket neveltek fel (Ibolya, Piroska, Ernő, Zsuzsanna).

Csizmadia József (1930-1955) bányász testvérüket, 25 éves korában elütötte egy teherautó, aki a súlyos fejsérülésébe belehalt.

Csizmadia László (1933-1990) bányász elvette Fábián Ernőnét, Körmendi Margitot, akinek a férje három gyermeket hagyott maga mögött és 1956-ban kidisszidált. A gyermekeknek apjuk helyett apjuk lett és szépen felnevelte őket. Tisztelték is érte a fiúk.

A Csizmadia árvák szegénységükben segítettek a fedél nélkülieken. Befogadták többek között Erdélyi Jánost és családját, Kozma Jánosékat, Fábián Ernőt, Körmendi Margitot (Manci nénit, a dadát) három gyermekével." Szegény segíti a szegényt" alapon. Pénzt soha nem kértek az ott lakhatásért. Később a gyerekek házasságkötésük révén új otthont teremtettek maguknak.

Jelenleg már Csizmadia néven nincs a háznak lakója.