Tósokberénd városrész weboldala a Tósokberéndért Egyesület gondozásában

Ajka-Tósokberénd

Az Új út első háza

1961-ben Ajka város vezetése és a közúti hatóság, úgy döntött, hogy Tósokberénden az Ajka-Devecser közötti útvonalat lerövidíti és egy modern, széles út építését határozták el. Az út kijelölése a Kossuth utca kertjeinek a kettévágásával történt meg. Így lehetőség nyílt a kettes udvarok számának a csökkentésére és új komfortosabb házhelyek kialakítására. Közvetlenül hét család jutott, így telekhez. Természetesen a házhelyek száma ennél jóval több lett, harminc házhely került kialakításra a mai Szent István utca ezen részén.

Az út nyomvonalának a kijelölésével egy időben kezdte építeni az első házat Bosits András (1930-1995) és Csizmadia Lídia (1934-2002). Az akkori viszonyoknak megfelelően a terveken két szoba, konyha, fürdőszoba, spejz és előszoba kialakítása szerepelt. Nem volt sem víz, sem villany, sem kiépített út még akkor. Az építkezéshez a vizet a Kossuth utcából és az ásott kutakból hordták. Villanyra, pedig nem volt szükség, mivel minden fázisa az építkezésnek kézi erővel történt. Jellemző volt abban az időben a kalákában történő építkezés.Ez a ház is így készült Vezér Flóri bácsi irányításával. Abban az időben három-négy hónap alatt egy szobát és egy konyhát lakhatóvá is tettek. Aztán még évekig is eltartott, míg a ház bepucolásra került. Ez a ház is őszre elkészült, szinte az úttal egy időben.

A vizet később vezették oda a Kossuth utcából. A Mátyás Béla (1903-1974) udvarán keresztül árkot ástak példás összefogással a környék lakói és a kohászok. Az új utat átfúrva a vizet levezették és egy közkutat építettek ki. A villany odavezetését, pedig több oszlop felállításával a kanyarban lebontott házak helyéről vezették, mindezt önerőből. Így már egyre komfortosabban lehetett élni és a később építkezőknek is könnyebbséget jelentett ez.

Bosits Andás

1930-ban született Kisnardán az osztrák-magyar határ közvetlen közelében. Édesapját 1945. április elsején lelőtték a háborúban, így a kitűnő tanuló fiúnak kellett a családot ellátnia. Továbbtanulási lehetősége is szertefoszlott. Közben a háború befejeződött és akkoriban a menekülőknek segített a határon való átjutásban nyugatra. Sok család neki köszönheti az életét és további boldogulását. Őt viszont ezért letartóztatták, megkínozták, vallatták. Börtönre és munkaszolgálatra ítélték. Szabadulása után kitiltották a falujából, a megyéből. Így került Ajkára az akkor iparosodó faluba. A Timföldgyár és Alukohóban helyezkedett el. Először az öntödében, majd a kohó déli csarnokában dolgozott nyugdíjazásáig. Megszerezte a különböző iskolai végzettségeket a munkájához és több újításnak is aktív részese volt. Megbecsülték, szerették és a munkáját több elismerésben értékelték. Párton kívüliként többször volt Kiváló dolgozó. Veszprém megyéért érdemérem arany fokozatát is kiérdemelte. Ő volt az országban az első, aki az 1978-ban alapított Kiváló Kohász kitüntetést megkapta Budapesten. Nyugdíjba vonulásakor munkatársai 1984-ben tiszteletére a Himnuszt elénekelték, mondván, ha az államférfiaknak kijár, akkor neki is.

A falu, Tósokberénd is befogadta. Minden közösségi tevékenységben részt vállalt (hídépítés, templom felújítások, temetői munkálatok). A munkája mellett több mindent kipróbált. Andronyi doktor úrral malacokat oltottak és ivartalanítottak. Kerítés drótot font kézi hajtással. Harmadába, felesbe aratott, kapált, csépelt.

Szorgalmas, tájékozott ember volt a világ dolgaiban.

Feleségével, aki árva lányként nőtt fel, szerencsésen egymásra találtak. Ünnepi alkalmakkor együtt mulattak, táncoltak legtöbbször a Molnár kocsmában. Két lányukat odaadással, példamutatással nevelték fel. Éva technikumot, Anikó a Szociális Otthon igazgatója főiskolát végzett.

Bosits András és felesége Csizmadia Lídia a tósoki temetőben alusszák örök álmukat az ősi Csizmadiák nyughelyén.