Tósokberénd városrész weboldala a Tósokberéndért Egyesület gondozásában

Ajka-Tósokberénd

Gróf Károly háza

A hajdan Petőfi Sándor utcai (napjainkban Dobó Katica utca) lakóház nem az alig félévszázados múltja miatt került idejekorán nívós épülettársainak sorába, sokkal inkább az építtető személye, a ház létrehozásának időszaka, továbbá az adott időszakban jellemző kivitele miatt tarthat igényt a figyelemre.

Az építtető, Gróf Károly 1920-ban született Tósokon. Küzdelmes gyermekkorát maga mögött tudva szénbányásznak állt.

A II. világháború kitörését követően, 1940-ben hadrendbe szólították. Különböző sorkatonai beosztásokban szolgált a 2. magyar hadsereg tagjaként, 1942-1943-ban részt vett az Oszkol és a Don folyók között dúló ádáz harcokban. A háború poklát túlélte, számára 1945-ben mégsem érkezhetett el a hazatérés ideje, mert különböző szovjet hadifogolytáborok további négy évet „marasztalták”.

Néhány forintnyi járandóságával, a személyes tárgyait tartalmazó, szinte üres katonaládájával 1949-ben térhetett haza. A tizedesi rendfokozatú háborús veterán - a háborúban és a hadifogságságban töltött idejét figyelembe véve, falubelijéhez, Kiss Lajoshoz hasonlóan - Tósok egyik leghosszabb ideig „szolgáló” katonája volt. A hatvanas-hetvenes években gyakorta visszaemlékezett a gyermekkora és főként a negyvenes évek embert próbáló időszakában vele történtekre.

Hazatérése után - 1975-ig, öregségi nyugdíjazásáig - azonos munkahelyen, a Jókai bányán, bányász-aknavájárként dolgozott. Jó munkáját többször elismerték, a Bányász Szolgálati Érdemérem arany fokozatával is rendelkezett. Feleségül vette a csékúti születésű Kápli Ilonát (1924-1993). 1951-ben született lányuk Gróf Anna Mária, 1955-ben pedig fiúk Gróf Károly Ferenc. Neje 1993-ban, Karcsi bácsi 1995-ben hunyt el, az Ajka-tósokberéndi katolikus temetőben alusszák örök álmukat.

Családi ház építése

  


Gróf Károly a mostani Dobó Katica utcában vásárolt tükörtelket – amely tulajdonképpen az egykori Berénden kezdődött és Tósokon ért véget. (A Bajcsy Zsilinszky utcai oldal tulajdonosa, idős Palotai Ferenc lett, ő oda építkezett.)

A ház építése 1960-ban kezdődött, amikor is már Tósokberéndet Ajka IV. kerületeként jegyezték. Akkoriban, sajátos utcakép látvány fogadta az arra járó szemlélődőt. A Dobó Katica utca páros oldalán, – a valaha Paulicsék lakta ház után - az utca teljes hosszában, csupán ezt a kezdődő építkezést lehetett látni, míg a páratlan házszámú oldalon, jelentős foghíjakkal ugyan, de már számos ház állt.

Az építési munkákat, a környéken méltán jó hírnévnek örvendő, Vezér Flórián kőműves mester végezte. A család addigi lakóhelyéről - a Zsirai Pál fuvaros tulajdonát képező Petőfi Sándor utcai lakóingatlanról - 1962-ben költözhetett új otthonába.

A 80 m2 hasznos lakóterületű L, vagy fordított L alaprajzú családi ház típus kedveltségét jól jelzi az, hogy akkortájt hasonló kivitelű otthonok a városrész több utcájában létesültek, számuk közel egy tucatnyi volt. (A félévszázada épült komfortos, később már összkomfortos lakóházak többnyire a bányászatban, iparban foglalkoztatott családfő, a háztartásban tevékenykedő neje, és 2-3 gyermekük életvitelét szolgálták.)

A két szoba- konyhás, fürdőszobával, WC-vel, kamrával, nappalival rendelkező lakás szembetűnő, igényes kiviteli sajátossága a tetőszerkezet kialakítása, valamint annak betonalapon nyugvó egy méter magas lábazatra való emelése. Az utcafrontra néző nagyszoba felett a padlás magasra nyúló homlokfalának felületét aprócska világító ablak bontja meg. Az ingatlan 500 négyszögöles nagysága lehetővé tette az előkert, udvar és méretes gazdasági kert létrehozatalát, amelyekben a család, alapvető szükségletét kielégítendő haszonállattartást, illetve növény-gyümölcstermelést folytathatott.

Jelenleg Gróf Károly Ferenc családja él itt, miután ő hosszú betegség után 2012-ben elhunyt.

Gróf Károly Ferenc (1955 – 2012)

Általános iskolai tanulmányait az ajkai II. sz Állami Általános Iskolában (Tósokberénden) végezte 1970-ben, ahol lelkes tagja volt az irodalmi színpadnak és az úttörőcsapatnak. Ezután Veszprémben a Vegyipari és Alumíniumipari Szakközépiskolában érettségizett majd autóvillamossági szerelőnek tanult és később energetikus lett. Ezt követően gépészmérnöki főiskolai tanulmányait befejezve lett a Tapolcai Volán Kft. műszaki vezetője, 1998-ban pedig a Somló Volán Zrt. műszaki igazgatói posztját töltötte be kényszerű nyugdíjba vonulásáig. A szamárlétrát végigjárva jutott el a csúcsra, és vált szakterületének, felettesei és beosztottjai által egyaránt megbecsült első számú vezetőjévé. Közben feleségül vette Tróbert Máriát, két gyermekük született Alexandra és Roland.

Szűkebb lakóhelyi környezetében, mint a Tósokberéndért Egyesület alapító- és elnökségi tagja is maradandót alkotott. Egyik szervezője volt többek között a rendkívül sikeres I. Tósokberéndi Nosztalgia Járműfesztiválnak. A városrész különböző rendezvényeire is verseket írt, mint például a Márton-napi Vigasságokra vagy a disznóvágásra. Minden egyes rendezvényre kitörő lelkesedéssel, precíz szervezéssel és egy általa írt verssel vagy ahogy Ő nevezte, rigmussal készült. Hamar a társaság középpontjává vált humorával, jókedvével, pozitív, vidám életszemléletével, mely betegsége alatt is mindvégig megmaradt.

Gondosan ügyelt arra, hogy az Egyesület a szabályoknak megfelelően működjön. Minden erejével segítette a közösség erősödését, nagy mértékben hozzájárult a Tósokberéndért Egyesület felvirágoztatásához.

Elkezdett munkáját napjainkban a gyermekei folytatják.