Tósokberénd városrész weboldala a Tósokberéndért Egyesület gondozásában

Ajka-Tósokberénd

Kiss Lajos háza

Tósok elején lakott Kiss Lajos (1918-1994) feleségével, Szenes Idával (1919-1993), azon a telken, ahol a XVIII. században már lakóház állt. A ház az édesanyja szüleié volt (Csizmadia István és Gyimóthy Julianna). Testvérével, Kiss Sándorral (1915-1951) együtt aktívan tevékenykedtek a tósoki Polgári Olvasókörben. Többször szerepeltek a színdarabokban és jó kiállásuk miatt verseket szavaltak.

Az 1911-es tűzvész következtében leégett a szalmatetős ház, ugyanabban az évben új tetőszerkezetet raktak fel, amely már cserepes volt. A pajta is leégett, így azt is cseréptetőre cserélték 1915-ben, ami sajnos útban volt az 1961-es útépítésnek, ezért azt akkor lebontották.

1980-ban az új úton másik házat építettek a kicsinek bizonyult régi ház helyett. Ez a régi jelenleg is áll.

Kiss Lajos

1918-ban született Tósokon. Szülei Csizmadia Eszter (1889-1959) és Kiss Sándor (1881-1959) voltak. Tósokon járt elemibe, majd a gazdaságban dolgozott a szülőkkel. Az iparosítási hullám itt Ajka környékén őt is elérte. Először Halimbán, a fatelepen, majd a Timföldgyár építkezésén és az Üveggyárban dolgozott.

1941-ben behívták katonának Szombathelyre a Híradós Zászlóaljhoz híradósnak. 1945. május 6-án bevagonírozták és szovjet hadifogságba vitték őket. A Kaszpi-tenger közelébe BAKU, GROZNYJ környékére kerültek munkatáborba. Olajfúró kutaknál és olajfinomítóknál dolgoztak nagyon mostoha körülmények között. Sokan megfagytak, fizikailag legyengültek, egészségi állapotuk megromlott, ez köszönhető többek között annak is, hogy nyári öltözetben kerültek oda és a mínusz 30 fokokat nem bírták ki. Élelemmel is szűkösen látták el őket, csalán levest és krumpli héjat kaptak. Gyökereket kapargattak ki a földből és azt fogyasztották.

Szigorúan őrizték a tábort. Duplasoros drótkerítéssel voltak bezárva és éjjel-nappal bevilágították a tábor területét, aki szökni próbált, arra halál várt ... (történetek sokaságát mesélte gyermekeinek, talán egyszer leírjuk a sok viszontagságot, amit átélt).

1949. december 6-án tért haza 80 kg-ról 40 kg-ra lefogyva, testileg és lelkileg legyengülve, összetörve.

(Ketten tértek haza a környékről, ilyen hosszú távollét után. A másik túlélő Gróf Károly volt. Halálukig a sorstársak tartották a kapcsolatot.)

Négy és fél év fogság után Lajos bácsi megkapta VASKERESZT kitüntetést. Nehéz volt az újrakezdés, de a feleségét a fogságnak köszönhette, mivel egy fogolytársa Szenes Gyula révén megismerte Szenes Idát a Budapesten is cselédeskedő nemeskocsi lányt. 1950-ben házasodtak össze Bobán. Két gyermekük született Kiss Lajos és Kiss Ida Erzsébet.

Halimbai Bauxitbánya Vállalatnál dolgozott nyugdíjazásáig 1978-ig.

1994-ben halt meg és a tósoki temetőben nyugszik feleségével.