Tósokberénd városrész weboldala a Tósokberéndért Egyesület gondozásában

Ajka-Tósokberénd

Kulcsár-Paulics ház

Berénd Fő utcáján, a mai Szent István utca központi helyén épült ez a ház. Feltehetően a Kulcsár család ideérkezését követően mindig is ők laktak itt. Az 1800-as években zsupp tetős volt. 1930-ban a tetőt cserépre cserélték. Az 1940-es években az utcafrontról vegyesbolt nyílt, ahol Kulcsár Anna is dolgozott.

A dédszülők Kulcsár Gáspár (1862-1955) és Geigger Mária (1870-1932) voltak. Házasságukból született Kulcsár Ferenc, aki Kundermann Annát (1896-1987) vette feleségül. Nekik három gyermekük született. Ferenc (ő elköltözött Tósokberéndről). Gyula feleségül vette Holczer Terézt (róluk a későbbiekben írunk) és Anna (1925-2008), aki Paulics Józseffel (1922-1994) kötött házasságot és ebben a házban alapított családot.

Kulcsár Anna sok tósokberéndi óvodásnak főzte az ebédet évtizedeken keresztül. Később átszervezések folytán a hatos és a hetes iskola konyháján dolgozott.

Paulics József az üveggyárban dolgozott. Az üvegkelyhek készítésének precíz műveletét a szárhúzást végezte.

Két gyermekük született, László, aki Székesfehérváron tanult gépésztechnikusnak és Petronella, aki az Ajkai Kórházban laboratóriumi asszisztensként dolgozik. Modori Jenőné Paulics Petronella (Nelli) a család történetét fontosnak tartja és sok régi képet őriz nagy becsben tartva a családi albumokban.

Kulcsár Anna és Paulics József fiatal koruk óta aktív részesei voltak a falu életének. A levente tánccsoportban számtalanszor szórakoztatták a falu lakóit. A színjátszó csoportban is szerepeltek, sőt még különböző sportversenyeken is eredményesen részt vettek. Paulics József nagyon jó atléta volt, futásban ért el jó eredményeket.

Volt kitől örökölniük a közéleti szereplést, hisz Paulics részről János a nagypapa a templomban kántor-énekes volt.

Kulcsár Ferenc a másik nagypapa 1892. április elsején született Tósokberénden. A hat elemi elvégzése után szülei 18 kat. holdas gazdaságában dolgozott. Részt vett az első világháborúban. A háború után a gazdálkodás mellett közéleti szerepet is vállalt: iskolaszéki elnök, egyházközségi vezető. 1938 és 1942 között haláláig községi bíró volt. A tósokberéndi Katolikus Templomban az 1941-ben felszentelt stációk közül a tizenharmadik az ő nevéhez fűződik. Minden alkalmat megragadott, hogy támogassa a katolikus egyházat, ezért hálával őrizzük meg emlékezetünkben! Az ő példamutatását követték az utódok is, akik mindig adakozóak voltak, ha szükség volt a templom és az egyház támogatására.

A család elhunyt tagjai a tósokberéndi katolikus temetőben alusszák örök álmukat.