Tósokberénd városrész weboldala a Tósokberéndért Egyesület gondozásában

Ajka-Tósokberénd

Molnár kocsma

1948-ban Molnár János építi Tósok második kocsmáját a Devecser felé vezető úton, a vasútállomás közelében. Az épület a Molnár család lakóépülete is volt. Rövid ideig az ötvenes években kitették őket a kocsmából a politikai események miatt. Később visszakerültek. Jani bácsi és második felesége Etus néni 1975-ig működtette, majd György Józsefné, Teri néni teremtette meg azt a hangulatot, amit a Jani bácsiék.

Emlékezetes kugli partik színhelye is volt a kocsma udvarán lévő pálya. A gyerekek, pedig az "állogatás" fejében egy-egy bambit fogyaszthattak, vagy a nyereményből kis aprópénz ütötte a markukat.

Nagy híre volt az itt megtartott búcsúi báloknak. Ilyenkor összefogott az egész család, hogy biztosítani tudják a sok vendég kiszolgálását és a jó hangulatot. A zenét legtöbbször Fódi Tibi, Fejes Árpi és Názer Rezső szolgáltatta.

A mulatságok sokszor egy hétig is tartottak. Jani bácsi és vendégei nagyon szépen énekelték az akkoriban aktuális nótákat, slágereket. Nem számított, hogy a két falu melyikéből is jöttek, a kocsmában nem volt ellentét tósoki és beréndi között. A "szeressük egymást gyerekek" mindenki szájából egyformán szólt.

A falu lakói szívesen emlékeznek az ott eltöltött kellemes időre. Sajnos mára elvesztette régi varázsát!

A kocsma jelenleg is üzemel az utódok által.

Molnár János (1912-2001)

Pulán született, ahol a szülei földművesek voltak (Molnár János és Kroneisz Teréz).

Az elemi után Tapolcára járt polgáriban, majd Veszprémben kereskedelmet tanult. 1930-as években költözött Tósokra, ahol hamarosan elvette Názer Ilonát (1922-1953), akitől három szép lánya született: Teréz (1940), Ilona (1942), Aranka (1948).

Jani bácsi 1940-től bérelte a tósoki községi kocsmát, majd 1948-ban saját új kocsmát épített és működtetett, amíg lehetett. 1972-ben történt nyugdíjazásáig több helyen is dolgozott: Dunavölgyi Építőipari Vállalatnál, Vendéglátóipari Vállalatnál, Timföldgyárban, Padragi Bányánál.

Aktív részese volt a falu életének. A Tósokberéndi Egyházközség tagja volt. Színdarabokat rendezett és szerepelt is az előadásokban.

Első felesége elvesztése után rátalált a szintén jó hangulatú, víg kedélyű Schedl Etelkára és 1955-ben feleségül vette. Etus néni édes szülőként nevelte a lányokat és megajándékozta Jani bácsit egy negyedik lánygyermekkel is az 1958-ban született Elvirával.

2001-ben halt meg, a tósokberéndi temetőben nyugszik.