Tósokberénd városrész weboldala a Tósokberéndért Egyesület gondozásában

Ajka-Tósokberénd

A volt vasúti megállóhely

A falu fejlődését a vasútépítés felgyorsítja. Szerencsére a Magyarországot Ausztriával, illetve Székesfehérvárt Szombathellyel, Grazzal összekötő vonal községeink határát is érinti.

Ennek a Veszprém és Kiscell (Celldömölk) közötti szakaszát, és vele egyidőben a "Tósokberénd" vasúti megálló épületét 1872. október 3-án adták át a forgalomnak. (Az építési engedély 1869. július 14-én kelt.)

Hihetetlenül rövid idő, főleg ha elgondoljuk, hogy minden munkát kézzel, talicskával, az anyagszállítást szekerekkel végezték.


Ezen a helyen létesült Tósok-Berénd jelzőtáblával, később Tósokberénd felirattal a vasúti megállóhely, a 240-es lakó őrháznál.

(Ajka felé eső őrház-szomszéd a 239-es volt, ahol Tóth Lajos (1904-1981) teljesített szolgálatot. Feleségével, Csurgai Arankával (1913-1985), családjával éltek ott 1939-1954-ig.)

1884. május 20-án a Budapest-Szombathely vasútvonalon Tósokon is létesítettek megállót, (akkor már 12 éve közlekedtek a vonatok).

Itt keresztezte egymást a Devecserbe vezető közút és a vasútvonal. Több baleset helyszíne volt ez a kereszteződés. Számtalan alkalommal belehajtottak a sorompóba a közúton közlekedők.

A negyvenes évektől volt jelentősége a megállónak, hisz az Erőműbe, Timföldgyárba járó dolgozóknak lehetőségük volt vonattal utazni a munkahelyükre. A járási hivatalokba, Devecserbe is innét tudtak utazni a falu lakói.

A vonatok közlekedése az idő múlását is jelezte a határban dolgozók számára. A régebbi időkben évtizedeken keresztül nem változott a menetrend, így a földeken dolgozók nemcsak a nap állásából, hanem a vonatok érkezéséből is következtetni tudtak a pontos időre.

Budapesten is mindenki hallhatta a Tósokberénd megállóhely nevet: "Figyelem, személyvonat indul Budapest Déli pályaudvarról Szombathelyre. A vonat Tósokberénd, Ostffyasszonyfa és Nagysimonyi, megállóhely kivételével minden állomáson és megállóhelyen megáll".

Néhány név ismert az itt szolgálatot teljesítők közül.

  • A harmincas évektől 1945-46-ig Mérnyei Károly lakott és dolgozott a családjával. Később Ajkára költöztek az Üveggyár mellé.
  • Az 1940-es, 1950-es években a Vas megyéből jött Galambos Mihály élt itt családjával. Legismertebb gyermeke, Galambos Iván, aki papnak tanult.
  • Váltásban dolgozott még Kalász Márton és Porkoláb Sándor és Horváth Gyula, ő Bobáról járt ide.
  • Az utolsó sorompókezelő Nemeskocsról Szenes Márton volt, aki családjával Galambosék helyére került. Az állomáson az őrházban éltek, majd a faluban építettek családi házat és oda 1979-ben költöztek.

A képeken az utolsó sorompókezelő: Szenes Márton (további képek)

Sajnos, mindannyiunk szomorúságára 1986-ban lebontják a vasútállomásunkat. 1989. május 9-től új nyomvonalon közlekednek a vonatok.

Galambos Iván dr.

Született: Szombathely, 1932. március 26.

Pappá szentelték: Veszprém, 1955. június 19.

Káplán Városlőd 1956-58, Sümeg 1958-61, Iszkáz 1961-66, Nagykanizsa Sarlós Boldogasszony 1966-67, Zalamerenye 1967-68, Somogysámson 1968-69, plébános Nemesvid 1969-78, Kőröshegy /oldallagosan Bálványos/ 1978-91, Gyulafirátót 1991- /oldallagosan Hajmáskér 1991-95/. Zsinati vizsgáztató 1978. turista pasztorációs bizottság tagja 1979, püspöki tanácsos 1984, szentszéki bíró 1985, hitoktatói karon teológiai tanár Kaposváron 1990-. A Veszprémi Egyetemen működő Hittudományi Főiskola Tanárképző karának teológia tanára 1991, tb. kanonok 1994.